A reggeli szokásos indulás után Szászkézd, Kőhalom érintésével érkeztünk Brassóba. Innen már csak pár kilométerre volt az ún. hétlétrás vízesés bejárata. A patak partján, kellemes erdei sétával értük el a vízesés alján lévő bejáratot. Ott már alig hallottuk egymás hangját a víz csobogásától. Néhány fontos dokumentum elkészítése után nekivágtunk a létráknak. Szépen, biztonságosan kiépített létrákon, fém pallókon haladtunk egyre feljebb az egyre szűkebb szorosban. A végén volt még egy kis kaptató, majd már csak lefelé vezetett az ösvény.
Most éppen a parkolóban pihenünk, fagyizunk, uzsonnázunk.
Ettől a naptól tartottam egy kicsit, mert ez a népszerű kirándulóhely veszélyeket is hordoz magában. Viszont az elmúlt évben a létrákat és az átjárókat gyönyörűen felújították, a kötelező belépővel pedig normalizálták a forgalmat a létrákon. Az is megnyugtató volt, hogy a július nem volt csapadékos, ezért a sziklakatlanban lezúduló patak vízbősége nem volt veszélyes. Az élmény pedig semmi máshoz nem hasonlítható. Vagány a csapat, ha ennyien megmászták a létrákat. Így fotón is félelmetes, nemhogy élőben, amikor mellettünk-rajtunk keresztül dübörög a víz, s a szurdok ontja a jeges hideget. Bár ahogy hallottam, a túra végén már többen vágytak ismét ebbe a jeges hűvösbe - ugyanis oda még nem érkeztek meg a frissítő záporok, a hőmérséklet továbbra is 40 fok körül mozog.
VálaszTörlésGratulálok mindenkinek!
Erzsi néni
Gábor, és Kedves Táborozók!
VálaszTörlésÖrülünk, hogy ilyen szép helyeken jártok, és a képek nézegetésével mi is belecsöppenhetünk kicsit az élményeitekbe. További szép napokat kívánunk Mindenkinek!
Gábornak puszi :)